A szégyen lélektana

1 – A szégyen ami leránt

Egy megalázó helyzetben sokan érzik úgy, „Bárcsak nyelne el a föld!”, vagy hogy „Legjobb lenne láthatatlanná válni!”  Az elemi szégyen elemészti az életenergiákat, és a legmélyebb tudatszintre nyomhatja le azt, akit hatalmába kerít. (Tudattérkép -7. szint.) Ebben az állapotban egy alacsony szintű egyensúly is csak a segítő-támogató embertársaktól kapott/"elvett" életerővel tartható fenn.
A szégyentől való megszabadulás vágya az életigenlés jele.

2 – Honnan ered a szégyen?

Így vagy úgy mindenkit megtalál. Gyerekkorodban iskolatársaid gonoszul csúfolhattak, ha pl. rosszul tanultál,  ha túlsúlyos voltál, ha túl alacsony, ha túl magas, ha rossz arcú, ha szegény, ha fogyatékos; ha más etnikumhoz tartoztál; ha nem viselhettél trendi cuccokat; ha szüleid elváltak, ha apád alkoholista volt.

Felnőttként, ha pl. nem tudtad megszerezni a diplomádat, ha kirúgtak az állásodból, ha elvesztetted a presztízsedet, ha összeomlott a vállalkozásod, ha adósságokba keveredtél, ha köztörvényes bűnbe sodródtál, vagy akár ha ártatlanul ítéltek el; ha elárultál valakit, ha házasságtörésen kaptak, ha elváltál, ha otthagytak; ha az azonos neműekhez vonzódsz; ha más vallású vagy, mint a környezetedben élő többség; ha folyton beleütközöl valamilyen gyarlóságodba; ha bármi okból nevetségessé válsz; ha csúnyulsz, amint öregszel; ha súlyosan megbetegedtél, és másokra szorulsz; ha szívinfarktusban vagy rákban meghalt a párod – titkon bűntudatot érzel, hogy talán te is hozzájárultál a betegségéhez. Ha nem tudtál uralkodni magadon és megsértettél másokat; ha irigy és kárörvendő voltál; ha utólag kicsinyesnek tűntél. Súlyos kár ért másokat a te gondatlanságod miatt. Ha káros szenvedélyek rabja vagy: alkohol, drog, szerencsejáték; ha pszichiátriai betegnek nyilvánítottak, és ezzel megbélyegeztek.

Szülőként, ha pl. nem vagy képes gyereket nemzeni/szülni, vagy fogyatékos lett a gyerek, akit világra hoztál; ha nem tudod őt biztonsággal ellátni; ha kudarcot vallasz a gyereknevelésben; gyakran megbotránkoztató a viselkedése, alulteljesít – panaszkodnak rá mások; megvonja tőled a bizalmát, nem hallgat rád stb.

Sorolhatnánk a listát vég nélkül...

A megszégyenítés a szűkebb társas, vagy a tágabb társadalmi környezet büntető eszköze arra az esetre, ha megítélésük szerint vétettél valamilyen együttélési, ill. erkölcsi szabály ellen. (Akár igazuk van, akár nincs.) Gyakori, hogy az áldozat vétlennek tartja magát – a szégyent ez esetben is elszenvedi. A megszégyenítéshez természetszerűen társul a megalázás, a megvetés, és valamilyen mértékű kirekesztés. Ez az élmény súlyos károkat okoz az önbecsülésben, önértékelésben – hatása akár egy életen át tarthat, ha szakszerű segítséggel meg nem történik a semlegesítése.

Gyakran mi magunk vagyunk a szégyen forrása, ha pl. szükségtelenül tökéletes megoldásokra törekszünk (perfekcionizmus).

3 – Szégyen, a mindent beárnyékoló érzelemköteg

A szégyen egy „generál-érzelem”. További negatív érzelmeket hív elő és táplálja azokat (szorongás, félelem, önutálat, depresszió stb.). Beárnyékolja az egész érzelmi életünket, emberi kapcsolatainkat. Aki tartósan valamely erőteljes elemi szégyen fogságában éli az életét, az lélektanilag az „élő-halott” állapothoz közelít. Bizonyos blamáló típusú házassági játszmákban például központi szerepe lehet.

A legtöbb társadalomban, kultúrában, vallásban a megalázás és a bűntudatkeltés a kapcsolatok kontrolljának első számú eszköze. A szégyen összefoglaló neve egy érzelem-családnak arra az esetre, amikor valaki negatívan tekint önmagára mások szemén keresztül, vagy csupán elvárásaik tükrében. Természetes része a társas létnek, egy súlyos jelzés arra, hogy valami nem a megállapodások szerint alakult, az adott viselkedés kockázatot jelent a kötelékekre. Az, hogy a számunkra fontos emberek elítélnek, megvetnek, lenéznek minket, nagyon intenzív lelki fájdalmat és szenvedést vált ki. A tartásunk megrogyik, emberi méltóságunk beszennyződik, önbecsülésünk mélypontra zuhan.

Akár ártatlan áldozatok vagyunk, akár valódi bűnösök, a szégyenünket rendszerint titkon kezeljük, nem beszéljük meg másokkal. Emiatt a legtöbbször esély sincs ennek a fontos érzelemkötegnek a kezelésére. Sokan a sírig viszik szégyenteli titkaikat. Vannak, akik csak a halál kapujában könnyítenek lelkükön vallomásukkal. (Végzetes tragédia, ha ilyenkor derül ki, hogy az illető egy félreértés, vagy tévhit miatt büntette magát egy életen át.)

4 – A szégyen típusai

4.1 Elemi szégyenkora gyerekkori megaláztatásokból fakad, mint pl. szexuális molesztálás, megalázó büntetések, szülői erőszak, ütlegelés, elhanyagolás stb. Ezek a sérülések egy életre eltorzíthatják a személyiséget. A szégyen legtöbbször neurotikus megbetegedéseket okoz. Önromboló, önpusztító életvezetés lehet a következmény az alacsony önbecsülés, önbizalom miatt. A mély szégyentől terhelt személyiség visszahúzódó, félénk, gyámoltalan.

Az életerőt, életenergiát legdrámaibb mértékben az elemi szégyen emészti el. (Lenyomhat bennünket a Tudattérképnek akár a -7. szintjéig.)

4.2 Eseti szégyen – akkor áll elő, amikor megszeged a közösség törvényeit, játékszabályait, és ezt rád olvassák.

4.3 Bűntudatról beszélünk olyankor, ha a saját normáid ellen (is) vétettél. 

4.4 A stigma – szégyennel társuló megbélyegzést jelent. Ez esetben leértékelt, leminősített tagjává válsz az adott közösségnek amelyik rád terhelte a flepnit.

A pszichoterápiás tapasztalatok szerint legnehezebb megszabadulni az elemi szégyentől, ill. az énképre vetülő mindenféle szégyentől. A bűntudat oldása szégyen nélkül általában könnyebben elérhető.

Az eseti szégyen és a bűntudat kombinációi:

  1. szégyen és bűntudat, ha egyszerre szeged meg a közösség normáit, és a sajátjaidat. (Pénzzavarba kerültél, lopsz az áruházban. Rajta kapnak.)
  2. szégyen és stigma – pl. öröklött betegségként epilepsziát diagnosztizáltak nálad. Bizonyos munkáknál akár méltatlanul is hátrányos helyzetbe kerülsz, párkeresésnél, családtervezésnél pironkodnod kell...
  3. szégyen bűntudat nélkül – a közösség normáit megszegted, de a sajátjaidhoz  amelyek adott pontokon eltérőek, hű maradtál. Ez a „nem-szégyen” helyzet. (Pl. bigottan vallásos família sarjaként, szembefordulva a szülőkkel, rokonokkal,  házasságkötés előtti nemi életre „vetemedtél”...)
  4. bűntudat szégyen nélkül – csak te tudsz a bűnödről, a többiek nem. Elítéled magad. (Házasságtörést követtél el – de a családod előtt nem buktál le.)
  5. szégyen adott viselkedés miatt – megszégyenülsz amiatt, amit tettél. (Pl. szorult helyzetedben loptál egyszer, de egyébként tisztességes vagy.)
  6. szégyen az énkép miatt  – szégyen amiatt, amilyen vagy. (Pl. krónikus alkoholista lettél, s mint ilyen sok szenvedést okozol a családodnak. Úgy érzed, igazuk van azoknak, akik akaratgyengének, és felelőtlennek tartanak téged.) A stigma, a megbélyegzés is rávetülhet az egész énképre.

A pszichiátriai diagnosztikus stigmák mérgezőek. Hatásuk beláthatatlanul sok kárt okoz – már a terápia felvállalásánál is. Sok ember még ma is inkább szenved otthon évtizedeken át a lelki problémáitól, csak hogy elkerülje a „diliflepnit”.

Az „őrültség” stigmájára a szórakoztatóipar is vészesen ráterhel. Az adrenalin-generáló klisék között gyakran felbukkan az „elmebajos sorozatgyilkos”. A pszichiátereket  pszichológusokat is többször ábrázolják veszélyesen negatív figurának, vagy kelekótyának, mint tiszteletre méltó segítőnek. A pokoli csapdákat rejtő diliházakat már ne is említsük. Szerencsésebb lenne olyan filemekt készíteni, ami oldaná az előítéleteket, a bizalmatlanságot és az irracionális félelmeket.

A szégyennel átszőtt témák eleve olyanok amelyekkel amúgy is nehéz segítségért fordulni.

5 – Hogyan közlekedik a szégyen a lélek szövetei között?
        avagy a szégyen pszichodinamikája

Az önértékelésünk, önbecsülésünk olyan lesz, amilyennek a számunkra fontos emberek visszatükröznek bennünket. Ez a kép döntően mások véleményéből épül fel.

Az 1-3. életév különösen kritikus a gyermek pszichés fejlődése szempontjából. Ebben az időszakban nagy szüksége van az alapvető bizalmat felépítő szeretetre, a gondoskodó érintésekre. Ha az anya viszonyulása azt sugallja: „Büszke vagyok rád, elégedett vagyok veled, szeretlek!” ez a gyerek számára azt az alapérzést közvetíti: „Értékes, fontos, és szerethető vagyok.”

Ha bármelyik szülő viszonyulása ezzel szemben arról szól, hogy „Nem is akartalak/Nem ilyet akartam! Elegem van belőled! Bár tűnnél el az életemből – púp vagy a hátamon!”, az a gyerek számára azt jelenti: „Nem vagyok elég értékes és fontos ahhoz, hogy szeretetet kapjak. Jobban tenném, ha felszívódnék”.

A „tisztaságra szoktatás” (18. hónap környékén) könnyen teremthet megalázó helyzeteket. Érzékenyebb gyerekek számára ezek megrendítő élmények, és kialakíthatják a szégyenre  való túlérzékenységet.

Erre az alapérzésre rövidesen rosszaság és bűnösség érzése rakódik rá, megalapozva az életre szóló kishitűséget. Ha tehát a szülővel/gondviselővel nem épül fel egy teherbíró érzelmi kötelék, akkor az áldozattá váló gyermek elszigetelődik, depresszióssá válik.

A mostoha családi közegből mégsem lehet csak úgy kilépni. Idegélettanilag is kapcsolatokra vagyunk huzalozva. Eszerint az emberi kötelékek adnak célt és értelmet életünknek. A feszült helyzetekben ránk zúdúló ítélkezések, vádaskodások, kritikák, szitkok szorításából sokszor volna kedvünk világgá futni, vagy ordítani, és törni-zúzni. De mi lenne utána? Akiktől most szenvedünk, azok később igen csak hiányoznának.

A szégyen terhe nem egyéb, mint a félelem a fontos emberi kapcsolatok elvesztésétől.
A megalázottság az esendőség és sebezhetőség kínzó érzését testesíti meg.

Súlyos megaláztatásnál 3-féle ösztönös reakció indul be:

  1. „lebénulás” – ez olyan mint a „holttá tettetés” a halálos veszélybe kerülő állatoknál. (Olyan, mintha a személy visszacsúszna az öntudatlan csecsemő szintjére, ahol a felelősség nem az övé...)
  2. Menekülés – „El innen, amilyen gyorsan csak lehet! Ne kelljen látnom a megvető ábrázatukat” – elhúzom a csíkot. („Nem én voltam! Itt se voltam!”)
  3. Legjobb védekezés az ellentámadás – viszontvádaskodás, felelősség-áttolás, agresszió (a bűnös szándék kivetítése a másikra). Amikor belép a szégyen, az érzelmek blokkolódnak, kivéve a haragot. A szégyent nem lehet katartikusan kisütni úgy, mint a sírást. Hatása hosszú és fojtogató.

Mindhárom megoldás a kapcsolat gyengítéséhez, rombolásához vezet. A szégyen-reakció egy alattomos jelenség. Elmélyülése nem annyira a helyzettől függ, hanem az érintett személy „túlérzékenységétől”, vagyis attól, hogy mennyire rozoga az önbecsülése. A kora gyerekkorból gyökerező „szégyen-készség” a stabil önbizalom, önbecsülés helyett a gyámoltalanság és függőség irányába torzítja el az emberi kapcsolatokat. Ha a szégyen-dózis eléri a „toxikus mértéket”, akkor serdülőkorban, fiatal felnőttkorban ez a függőség arroganciával felfűtött lázadásba fordul át – a függést és kiszolgáltatottságot leplezendő. Félelmet keltő dührohamaival az illetőnek az az illúziója, hogy ő kontrollálja a környezetét.

Ez a fajta túlérzékenység egy sikeres felnőttet is belesodorhat egyfajta ördögi körbe, eseti szégyenek sorozatán keresztül. Pl. válság miatt csődbe megy a vállalkozása, adósságokba bonyolódik, családi kötelékei megbomlanak, jó hírneve megtépázódik, s mindezek miatt életenergiái vészesen elszivárognak hónapról-hónapra, évről-évre. Csúszik a lejtőn megállíthatatlanul.

A szégyennel gyakran súlytott emberek sorskönyve egy idő után a hullámokban visszatérő önbüntetésről és önrombolásról szól. (Példa erre a krónikus alkoholizmus. Az alkoholista sorskönyvi átka ugyanis így szól: „Ne létezz!”)

Az elemi szégyenből – szerencsés esetben – egy elementáris bizonyítási kényszer is előállhat. Ilyenkor az áldozat gigászi küzdelemmel megmutatja a világnak, hogy ő igenis fontos, értékes, és szeretetre méltó személy. Még ha a szülők el is hanyagolták, semmibe vették őt. Ilyen erőfeszítésekből nőnek ki hatalmas vagyonok, találmányok, alkotások vagy akár a világra szóló hírnév.

Szégyen terhe alatt élni nagyon fájdalmas. Ebben a lelki állapotban olyan alapvető lelki szükségleteink kerülnek gátlás alá, mint az egészséges önzés, önbecsülés, teljesítőképesség, sikert ígérő jövőkép, barátság, intimitás, szeretet. Mintha „bűnös lélekként” mindezt nem érdemelnénk meg. Tudnunk kell viszont, hogy a Lélek nem tud beszennyeződni – mert hogy eredendően tiszta. A szerepeinken keresztül, „társas lényként” szenvedjük el a megalázó helyzeteket. Ez pedig azt jelenti, jó esélyünk van megszabadulni szégyeneink lelki terhétől.

Következő rész:
A szégyen terápiája – Hogyan szabaduljunk meg a szégyentől?

Forrás:

T7. Steve Andreas, Resolving Shame, chapter 14 in Heart of the Mind (C. Andreas & S. Andreas), Real People Press – NLP, USA, Moab, UT, 1989.  
T8. Brené Brown, Resilience Shame in Ordinary Courage, blog, 2012.  
T9. Brené Brown, Listening to Shame, TED Talk, 2010.
T10. Brené Brown, Daring Greatly: How the Courage to Be Vulnerable Transforms the Way We Live, Love, Parent, and Lead, Gotham Press, 2012.
T11. Margarita Tartakovsky, Building Your Resilience to Shame, PsychCentral, 2012.
T12. Michael J. Formica, Negative Self-Perception and the Shame, in Elightened Living, Psychology Today, July 2008.
T13. Daniel Goleman, Shame Steps Out of Hiding and Into Sharper Focus, The New York Times, Sept 15, 1987.
T14. Joseph Burgo, The Art of Apology, posted in AfterPsychotherapy, 2010.
T15. Joseph Burgo, Pride and the Healing of Shame, posted in AfterPsychotherapy, 2011.
T16. Joseph Burgo, Contempt as a Defence, posted in AfterPsychotherapy, 2012.
T17. Thomas J. Scheff, Microsociology. Discourse, Emotion, and Social Structure. Chicago, 1990; The University of Chicago Press. Smith, D. 2003.
T18. Suzanne M. Retzinger, S M. Violent Emotions. Shame and Rage in Marital Quarrels. London: Sage Publications, 1991.
T19. Wray Herbert, The Shame of Alcoholic, p. in Full Fontal Psychology, APA, Nov 2012.
T20. Daniel Randles & Jessica L. Tracy, Nonverbal Displays of Shame Predict Relapse and Declining Health in Recovering Alcoholics, in Press at Lcinical Psychological Scence, Vancouver Canada, 2012.
T21. Noah Rubinstein, Issues in Therapy: Shame,  p. in GoodTherapy, 2013.
T22. Andra Brosh, Six Buddhist Teachings Can Help Soothe the Pain of Divorce, in Divorce Adjustment,  GoodTherapy, Jan 2013.
T23. Paul J. Fink, Stigma and Mental Illness, American Psychiatric Publisher, 1992

 

Share/Save

Bejelentkezés